Szolgálatunk eddig kilenc pályázatot nyújtott be különböző helyekre. Ebből támogatást az alábbiakra kaptunk.

1996. júniusában nyert először pályázati támogatást a Népjóléti Minisztériumtól, melyet eszközbeszerzésre fordíthattunk.

1996. októberében a SOROS Alapítványtól nyertünk támogatást „Szakápolási feladatok kiterjesztése, szakmai színvonal emelése” című pályázaton.

1998. áprilisában NM eszközfejlesztési pályázatán nyertünk támogatást.

1999. júniusában NM meghívásos pályázatán vehettünk részt. Ez a pályázat igazi kihívás volt társaságunknak, hiszen egy komplex ellátó rendszer kidolgozására kaptunk lehetőséget. Magasan kvalifikált egészségügyi és szociális szakemberek közreműködésével és öt év tapasztalatával –az értékelő bizottság szerint- a pályázat végére az egyik legjobb megvalósíthatósági tanulmányt készítettük el.

A pályázat kapcsán az alábbi következtetéseket vontuk le.

A területi vegyes ellátó rendszer sem feltétlenül fogja eredményezni a betegnél eltöltött idő megnyúlását, és ezzel a költségek növekedését.

Az adatokból az is kiderül, hogy állami támogatással akár a 24 órás ellátás is megfinanszírozható, azokban a speciális esetekben amikor ez, mint orvos, mint ápolás szakmai szempontból megalapozott (daganatos betegségek, rehabilitáció) stb.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a beteg egészségügyi és szociális státuszát lehetetlen különválasztani. Ennek a megállapításnak igazolására működésünk során több száz példát találtunk. A nálunk ellátásra kerülő betegek egészségügyi ellátásának finanszírozása jó részt megoldottnak tekinthető (MEP), továbbra sincs azonban megoldás a házi segítségnyújtás körében elvégzett feledatok finanszírozását illetően. Betegek részéről természetes igény mutatkozik e két ellátási forma jelenleginél koordináltabb, hatékonyabb, összevont működésére. Nem tudják megérteni (mi sem), miért kell máshová fordulniuk, ha a katéter cserén kívül ebédelni is akarnak naponta. A betegek szempontjából a saját problémájuk a legfontosabb és nem érdekli őket igazán, ki és miből oldja meg a gondjaikat, csak azt szeretnék, hogy a megfelelő komfortérzésük minél nagyobb fokban és minél tovább megtartható legyen, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen elhagyni biztonságot jelentő otthonukat.

Ebből kiindulva látnánk mi is nagyobb lehetőséget egy magasabb színvonalú ember és probléma centrikus összevont ellátási forma kidolgozásában. Társaságunk annak ellenére, hogy saját tapasztalataink egyértelmüen bizonyítják az elképzelés helyességét, megkérdeztük 195 háziorvos véleményét is. A kiküldött kérdőívekből 20 db érkezett vissza a beadási határidőig, ezért csak ezekből kiindulva tudtuk levonni a megfelelő konzekvenciákat.

Összegezve (körzetenként átlagokkal számolva) a véleményeket:

Hány beteg kerül ellátásra (8 orvos házi betegellátás): 1-10 fő

Hány beteg kerül ellátásra (12 orvos saját rendelésén):500-1000 fő

Hány beteg szorul tisztán eü. ellátásra: 400-500 fő

Hány beteg szorul tisztán szo. ellátásra: 150-200 fő

Hány beteg szorul vegyes, azaz eü.+ szoc. ellátásra egyaránt 25-500 fő

Mi a véleménye a házi betegápolásról ?

hatékony: igen: 14 nem: 1 nem látom át kellően: 4

Gazdaságosabb mint a kórházi?

igen: 13 nem: 1 nem tudom: 5

Egy orvos szerint az OEP-nak gazdaságosabb, azonban a betegnek és a háziorvosnak nem és az orvosra még több munka terhelődik, vagyis csak a baj van vele.

Ténylegesen kórházat vált ki: igen: 4 nem: 3 részben: 13

Jónak tartaná-e ha egy egységen belül kerülne ellátásra a beteg eü. és szoc. problémája ?

igen: 18 nem: 2

a. általam átláthatóbb lenne: igen: 18 nem: 2

b. szerintem gazdaságosabb lenne: igen: 15 nem: 2 nem tudom: 3

Ön milyen szakembereket szervezne az ellátó teambe:

háziorvos:15 sebész: 8 szemész: 7 urológus: 9 anaestesiológus: 2

egyéb szakorvos: psychiater v. neurológus: 3 rheumatológus: 2 orthopeed szakorvos:2 gyógytornász: 18 logopédus: 10 pszichológus: 11 szociális munkás: 16

felnőtt szakápoló: 14 körzeti ápoló: 11

segédápoló: 9 szociális ápoló: 10 szociális gondozó: 13

Egyéb megjegyzés: itt 5 orvos nyilatkozott a problémákról, ketten úgy vélik csak 24 órás ápolással lehetne eredményesen kórházi ellátást kiváltani. Egy orvos úgy itéli meg, hogy a „szolgáltatások nem minden esetben felelnek meg a tényleges igényeknek.” Egy másik vélemény szerint kizárólag a háziorvosi rendelőkhöz kéne rendelni az otthoni szakápolást. Olyan orvosi vélemény is van mi szerint több támogatást kéne a decubitus védelemre, gyógyításra, infusió beadáshoz szükséges eszközökre, stb.

Fenti adatokból kitűnik, hogy a választadó orvosok többsége nagyobb megelégedéssel fogadná az összevont rendszer működését.

E tárgykörben kikértük több házi betegápoló szolgálat, önkormányzati szociális gondozóközpont véleményét. Ezekből és a saját tapasztalatainkból kiindulva is arra a következtetésre jutottunk, hogy az egészségügyi és szociális rendszert az eddigiektől teljesen eltérő egységes ellátórendszerré kellene átalakítani, mind a finanszírozás, mind az ellátást illetően. Jelenleg a két rendszer között nem csakhogy nincs együttműködés, hanem kifejezett érdekellentét mutatható ki, ami valószínűleg financiális és presztizs kérdésekre vezethető vissza. Amennyiben ezek az ellátási formák egy rendszeren belül működnek, úgy közös érdeke lenne az ellátó teamnek az adott területen egy a jelenleginél magasabb színvonalú, szervezettebb, átláthatóbb, kölcségtakarékosabb, ellenőrizhető működési szisztéma kialakítása. Ettől kezdődően nem egymás mellett (esetekként egymás ellen), hanem egymással karöltve dolgoznak majd betegeik érdekében. Valószínűnek tűnik, hogy kezdetben ez komoly érdekellentétet fog jelenteni a két rendszer között, hiszen nehezen lehet majd esetenként meggyőzni a különböző érdekcsoportokat az ötlet helyességéről. Mi megpróbáljuk tényszerűen felvázolni a most működő rendszer hátrányait és ehhez képest az elképzelt előnyeit.

Ha ma valaki feladatául kapná egy beteg teljes orvosi, ápolási, szociális gondozói ellátása dokumentációinak összeállítását, már ez is nehéz helyzetbe hozná. Az információáramlás nehézkes, bürokratikus és ezáltal az ellátás színvonala sem megfelelő. Egy eset bemutatásán vizsgáljuk először beteg oldaláról e helyzetet.

1997.-ben volt egy 76 éves inzulinra szoruló diabeteses nőbetegünk, akinek még e mellett keringési betegségei is voltak, gyengén látott és hallott, jobb lábán kiterjedt ulcus crurisszal küszködött. Krónikus mozgásszervi betegség miatt bottal nagy nehezen közlekedett a lakásban. Lakáskörülményei elkeserítők, a dohos, penészes lakásban a hangyák és csótányok hemzsegtek, a WC és a mosdó környékén még a törölköző is székletmaradványoktól volt szennyezett. Hozzátartozó híján komplex ellátásra szorult volna. Otthoni szakápolást írt elől orvosa, ami elsősorban a sebellátásra vonatkozott, hisz mint ismeretes inzulin beadására nem lehet elrendelni az otthonápolást, mivel ez a tevékenység a körzeti ápoló feladataihoz tartozik. Az önkormányzattól nem kapott segítséget, mert nem jelentette az esetet senki. Ehhez a beteghez tehát nap mint nap kellett volna járni 2-szer a körzeti ápolónak, minimum 1-szer a szociális gondozónak, 1-szer a szakápolási szolgálatnak. Arról már nem is beszélve, hogy mi történik vele munkaszüneti napokon, miután sem a körzeti ápoló sem a szociális gondozó nem látogat beteget ezeken a napokon.

Továbbá szakápolást is csak 28 alkalommal vehet igénybe a beteg havonta. Ebben az esetben ez a beteg napokig is ellátatlan marad, így a jelenlegi szabályozás szerint, bármilyen szintű otthoni ellátás egyszerűen megszűnik létezni munkaszüneti napokon. Természetes, hogy nem tudja ellátni a neki szánt feladatokat maradéktalanul az egymástól független ellátási szolgálatok rendszere. Hiába való a legprecízebb vércukor beállítás, ha a napi CH mennyiséghez, sőt hétvégeken gyógyszereihez sem jut hozzá a beteg. Az ilyen és az ehhez hasonló eseteket szép számban tudnánk ismertetni, de úgy gondoljuk ezt a helyzetet sokan ismerik és látják hibáit. Az új rendszer megvalósítja az otthoni betegellátás komplex feladatkörét, melynek keretében egy szolgálat végzi az ilyen betegnél a szakápolást, a szociális gondoskodást és a házi segítségnyújtást, mely által megvalósul szükség esetén a folyamatosság is. A betegek szempontjából az is jogos elvárás (háziorvosok részéről is hasonló az igény), hogy egy általuk jól ismert, állandó tagokból álló team lássa el ezen feladatokat. Háziorvos szempontjából vizsgáljuk ugyanezt az esetet, akkor a háziorvos helyzete sem túl egyszerű amennyiben lelkiismeretesen akarja ellátni betegét. Az ő dolga lenne ugyanis, hogy felvegye a kapcsolatot az ellátást végző otthoni szakápolást végző szolgálattal továbbá jelentse az önkormányzat szociális osztályának felírja neki az ellátásához szükséges gyógyszereket és kötszereket és egyéb szükséges ápolási eszközöket. Mindezeket dokumentálja, ellenőrizze, és mindemellett természetesen egyéb orvosi feladatainak tegyen eleget.

Az otthonápolást végző szolgálat helyzetét nézve megállapíthatjuk, hogy miután elküldte a saját költségén az orvoshoz az elrendelő lapot aláírás céljából, elkezdheti a tényleges ápolást. Megérkezve a helyszínre szembesül azzal a problémával, hogy a betegnek nemcsak egészségügyi, hanem súlyos szociális problémáin is enyhíteni kell. Ha azt szeretné, hogy betege a gyógyulás útjára lépjen, akkor az alapvető étkezési és higiénés feltételeket is meg kell teremtenie. Erre adott esetben természetesen nem lesz elég még a napi három óra még a legjobb indulat mellett sem. A beteget ellátó ápolónő ez esetben félreteszi minden szakmai büszkeségét, hiszen jóérzésű egészségügyi dolgozó nem tudja azt mondani a betegnek, hogy nem takarítok ki, nem vásárolok be, mert ez nem az én feladatom és engem nem ezért fizetnek, hanem fogja az ehhez szükséges eszközöket és ellátja a feladatot. Majd dolga végeztével kedvesen mosolyogva elbúcsúzik betegétől és rohan tovább, hisz jóval elcsúszott a napi programja. A finanszírozás természetesen nem veszi figyelembe ezeket az élethelyzeteket, és fél órás látogatásért ugyanazt az összeget fizeti ki, mint a három órás ellátásért, hivatkozva arra, hogy az egészségbiztosító nem finanszírozhat szociális ellátást. Ezzel bezárult a kör, hiszen ettől kezdve valóban a szolgálat és az ápolók lelkiismeretére van bízva, hogy milyen szintű ellátást biztosít a beteg otthonában, persze mondhatnánk, hogy miért nem jelenti a szociális osztálynak a tapasztaltakat.

A tervezett szakmai program leírása

I. Független bizottság feladatai:

Bizottság tagjainak feladata, hogy az ellátásra szoruló betegek nagy szükségleteit felmérje, az elkészült dokumentáció alapján megállapítsa az ellátásra való jogosultságot, annak szintjét, összetételét, időtartamát, határozott időre szóló ellátás esetén dönt a hosszabbítás tekintetében. A bizottságnak nem feladata meghatározni a konkrét ápolási feladatokat, mert ez továbbra is az őt kezelő orvos hatáskörébe tartozik. A szociális feladatok tételes meghatározását az erre alkalmas szociális szakember végzi. A bizottság tagjai jogász, egyetemi végzettségű szociális munkás, háziorvos és/vagy szakorvos, diplomával és szakirányú végzettséggel rendelkező ápoló, szükség szerint egyéb szakember. A betegről készített dokumentáció alapján engedélyt ad a szociális és ápolási központnak (továbbiakban Központ) határozat formájában az ellátás megkezdésére, illetve megjelöli a szociális és egészségügyi ellátás arányát (gyakoriságát), időtartamát. Minden beteg ellátását személyre szabottan kell kialakítani, figyelembe véve minden olyan tényezőt, mely befolyásolja életminőségét.

II. Szociális és ápolási központ létrehozása:

A központ tagjai:

Központvezető: felsőfokú egészségügyi és/vagy szociális végzettséggel rendelkező személy Team-vezetők: diplomás ápoló, ápoló, szakápoló, szociális munkás, szociális szervező

Ellátást végző teamek tagjai: ápoló, szakápoló, ápolási asszisztens, szociális ápoló, szociális gondozó, gyógytornász.

speciális esetekben egyéb szakember: pszichológus, dietetikus, fizikótherapeuta stb...

A központvezető és a team-vezetők kivételével, a civil szférából is végezhetnek ellátást azok a teamek, amelyek különböző gazdasági társaságokból vagy alapítványokból kerülnek ki. Természetesen ebben az esetben az összes működéshez szükséges engedély megléte alapvető követelmény velük szemben.

Központ feladatai:

1. Adatfelvétel:

Kezdeti időszakban természetesen jóval több feladat hárul a központ dolgozóira, hiszen egy pontos adatbázist kell létrehozni, ami tartalmazza az ellátásra szoruló betegek személyes adatait, a szociális és egészségügyi státuszát, az ellátással kapcsolatos összes információt. Itt szeretnénk megjegyezni, a központ működéséhez alapvető feltételként rendelkezésre kell állnia egy olyan számítógépes rendszernek, melyen keresztül az (adatvédelmi törvénynek megfelelően), az információk áramlani tudnak a kapcsolatrendszerek között. A modell kísérletben nem látunk lehetőséget és valós indokot arra, hogy ezt a feltételt is biztosítsuk.

2. Betegfelvétel:

Központba a beteg ellátására való igényt jelentheti a háziorvos, fekvőbeteg gyógyintézet, kerületi önkormányzat, beteg és/vagy környezete, egyszóval mindenki, aki tudomást szerez arról, hogy egy ember segítségre szorul. A betegfelvételt végző team-vezetők egyike kimegy a beteg lakására, felveszi a beteg egészségügyi és szociális státuszát a megfelelő dokumentáció kitöltése mellett. Elkészíti az anyagot a független bizottságnak a megadott szempontoknak megfelelően.

3. Tényleges ellátás elvégzése

Nagy hangsúlyt1 kell fektetni a prevencióra, az ellátás alatt lévő betegek bármely olyan állapotváltozását azonnal le kell reagálni, akár az orvos értesítésével, akár az ápolási terv módosításával, akár a fokozottabb megfigyeléssel. Például egy kialakult súlyos exiccatio esetén sokkal nehezebb és költségesebb kézben tartani a beteg állapotát, mint például naponta több folyadékot itatni vele. Ez persze csak egy eset, de fontosnak tartjuk itt megjegyezni, mert a jelenlegi rendszer szinte semmilyen figyelmet nem fordít a prevencióra.

Szükségleteknek megfelelően gondoskodni kell szakápolási feladatok ellátásáról: különböző szondákkal kapcsolatos tevékenység, tracheális kanül ellátása, katéterek kezelése, intravénás folyadékpótlás, gyógyszeres infúziók beadása, balesetek, különböző műtétek utáni állapotok utáni szakápolási feladatainak elvégzése, nyitott-zárt sebek, sztómák ellátása, decubitus megelőzés, ellátás, speciális tevékenységek ellátása, tartós fájdalomcsillapítás illetve szakirányú therápiás vizitek elvégzése. Szükségletnek megfelelően: testi, személyi higiéné biztosítása, öltöztetés, ágyazás, takarítás, mosás, főzés, orvoshoz kísérés, orvos lakásra hívása, gyógyszer, ápolási eszközök kiváltása, gyógyszeradagolás, hivatalos ügyek intézése, külső kapcsolattartás elősegítése, mentális gondozás, melegétel biztosítása (nem ebédkiszállítás), bevásárlás.

Rehabilitációs feladatok ellátása.

4. Dokumentáció

Ellátási dokumentáció pontos vezetése, ellátási terv kidolgozása, végrehajtása, értékelése. Ellátással kapcsolatos problémák felmérése illetve ezek team megbeszéléseken történő megoldása. Jelentés elkészítése, független bizottság, háziorvos, egyéb ellenőrző szerv részére. Működéssel kapcsolatos statisztikai adatok kidolgozása, értékelése havi rendszerességgel.